A szóban forgó csillag két egymásba kapcsolódó háromszögből áll. A következő sorokat illetően igen nagy szellemi éberség javasolt, ugyanis azok az Isten abszolút és hétszer megtisztított Igéje helyett az eredendő bűn posványában veszteglő halandó szívből származnak. Ezek szerint tehát a felfelé mutató háromszög Istenre-, míg a lefelé mutató az emberre utal. A két háromszög egymásba kapcsolódása a két létsík egymásba fonódását, "a két létsík egymásba hatolását" jelképezi, (forrás: Franz Rosenzweig: A megváltás csillaga). Egy pillanatig se higgyük, hogy az idézett szöveg szexuális felhangja, vagy az írás címe valami merő véletlen eredménye volna, sokkal inkább tudatos káromlásé (a fordító megjegyzése). Rosenzweig szerint a hat csúcs valójában két hármas egység leképezése: a teremtés, a kinyilatkoztatás, és megváltás ezek szerint párhuzamban áll Istennel, a zsidósággal, és a nem-zsidó népek mindegyikével. Dr. Asher Eder alternatív értelmezése szerint a csillag hat csúcsa az isteni természet hat aspektusát jelképezi, mint ahogyan azt — nézetei szerint — Ézsaiás könyvének 11:2 igerészében is megtaláljuk (Eder: The Star of David, 73. oldal). A Kabbala mélyen okkult tanítása szerint (az okkult szó jelentése: rejtett, titkos; Valójában a tudás bálványozásáról van szó, mely tevékenység azzal a vágső hazugsággal kecsegtet, hogy az ember tudása segítségével, vagyis saját törekvésein keresztül — Isten irgalmát teljesen megkerülve — maga is Istenné válhat – ez nem más, mint a legősibb hazugság visszhangja, amint azt a 1.Mózes 3:4-5 igehelyén találjuk. Jézus Krisztus pontosan az önmegváltás hiábavalóságára mutatott rá, amikor a János evangéliumának 5:39-40 igehelyén a Gemátria kabbalista gyakorlatában elsüllyedt írástudókat intette) a hat csúcs valójában a (határtalan) Isten hatalmának kiterjedését(!) szimbolizálja (észak, dél, kelet, nyugat, fel és le). Őszintén reméljük, hogy olvasónk is látja, hogy a mindenható Istent hogyan sikerült máris a harmadik és a negyedik dimenzió síkjára korlátozni (a fordító megjegyzése). A csillag kerületét tizenkét egyenes határolja, amely állítólag Izráel tizenkét törzsét jelöli, de kissé cinikusan azt is mondhatnánk, hogy a szabad szemmel látható tizenkét bolygót-, a tizenkét olümposzi istenséget-, Jézus tizenkét apostolát-, vagy a 36. heti lottószámok összegének gyökét jelöli.

 

Zsidó vonatkozását tekintve a hatágú csillag első régészetileg igazolt megjelenését egy harmadik századbeli olasz (Tarentum) zsidó sírkövön találjuk. Fellelhető még egy hatodik századból származó zsinagóga falán is, mely az ősi Izrael határain belül található. Igencsak beszédes, hogy a zsidó kultúrkörben alig használtak, mígnem a 17. századbeli Prága zsidósága hivatalosan is ezt választotta jelképééül. A cionista mozgalom is ezt a szimbólumot tűzte zászlajára. Nem mehetünk el azonban szó nélkül amellett, hogy a zsidó kulturális kontextuson kívül számos kora-bronzkori lelet is igazolja a szimbólum mélyen pogány eredetét. A hexagram legelső megjelenését az örményországbeli Ashtarak városában (az Ószövetségben kicsit is jártas olvasó könnyűszerrel felismerheti a település nevében azt a bálványistenséget, akinek a tiszteletéhez e szimbólum fűződik) a Kr.e harmadik évezredből(!) jegyzik. Nehéz azonban olyan hamis vallást mutatni, a hinduizmustól kezdve a buddhizmuson keresztül iszlámmal bezárólag, amelyben e szimbólum ne játszana szerepet. A náci Németország is ezt a jelképet alkalmazta a zsidók megkülönböztetésére, így csak sok vita után vették fel az 1948-ban alapított izraeli köztársaság lobogójára. Ennek eredményeként napjainkban a Dávid-csillagot egyetemesen a judaizmus, a cionizmus és Izrael jelképének tartják.